Csányi Antalék tanyája a szegedi táj népi építészetének szinte érintetlen emléke.Vályogfalú, nyeregtetős, szelemengerendás tetőszerkezetű, nádtetős épület. A ház elején oszlopokon nyugvó, cseréptetős eresz látható, amely 1912-ben már megvolt.
Beosztása: nagyház–pitvar–kisház–kamra. A pitvarban fönnmaradt a nyitott kéményű tüzelőberendezés. A közelmúltban már kevés parasztházban találtuk meg a pitvar hátulsófalába mélyített bolthajtást.
A nagyházban (tisztaszobában) és a kisházban (lakószobában) is padkás sárkemence van. A kisházbeli kemence mellé az 1920-as években vályogból rakott tűzhelyet készítettek, valamint a közelmúltig megőrizték a hagyományos jellegű sarkos szobaelrendezést.
„Különösképp a Törmörkény István által megörökített néhány holdas – célszörű szögény embörök – életterének egyedülálló kövülete. Hasonló a pusztaszeri emlékparkba telepített alsótanyaihoz, de nála szegényesebb, és korunkhoz közelebbi életmódot tükröz.“ Helyszíni megőrzése, népi műemléki védelmet érdemel! (Juhász Antal)
A századelőn Szűcs Imre gazda tulajdona volt. Tőle, a családjával Szeged-Baktóban élő Etel lánya, Frank Jánosné örökölte. Frankné Etel a tanyát kiadta egy házatlan szegény paraszt családnak, aki feliből munkálta a tanyához tartozó két hold földet. 1912-ben. Így kerültek a tanyába Szőke Erzsébet szülei. Az apa Ádokhegyben volt szőlőhegyi csősz. Lányát 1927-ben vette feleségül Csányi Antal szeged-felsőtanyai szegényparaszt. A fiatal házaspár 1936-ban, bankkölcsönnel megvásárolta a tanyát és a két hold tanyaföldet.
Csányi Antal és felesége elhunytával a tanya Budapesten élő unokájuk tulajdonába kerül