Az őszibarack termesztése Szatymazon, II.Józsefig /1780-90/ vezethető vissza.
A jellegzetes őszibarack a Duna-Tisza közének az országhatárhoz és a Tiszához csatlakozó délkeleti szögletében terem. A botanikai őszibarackfaj (Prunus persica L., Batsch 1801; syn.: Persica vulgaris Mill., 1768) minden formája és változata megtalálható a szatymazi termőtájban. Legelterjedtebbek és legrégebben termesztettek a molyhos felületű és elsősorban fehér húsú fajták (Győztes, Hegyi korai, Szatymazi győztes, Ford, Champion, Szöghi duránci), de vannak sárga húsú (Glória Red, Aranycsillag, Bársonypír, Elberta, Szegedi arany) és simahéjú (nektarin) fajták is. A korai fajták (július végéig érők) duránciak (maghoz kötött húsúak), a későbbiek zömmel magvaválók.
A szatymazi őszibarack minőségét, jó ízét, zamatát a homok fényvisszaverő tulajdonságának, a napos órák számának, az aránylag közeli talajvíznek is köszönheti. Kellemes, zamatos, édes ízét a hegyvidéken termelt őszibarack, / Buda, Balaton környéke, Mecsek-alja/ nem tudta megközelíteni. Erről a tájról indult és indul el legkorábban, június közepén, a hazai piacokra az őszibarack.
Szatymazi termőtájban az őszibarackfajták minden változata megtalálható. A korábban uralkodó molyhos felületű fehérhúsú fajták mellett,ma már egyre több sárgahúsút, illetve sima felületűt is termesztenek /Springcrest, Dixire, Early Rehavan, Sunhaven Suncrest,stb, a simahéjú Red June, Nektared-4, Harko, Stark Redgold, Nektarin fajták,stb/ .
A szatymazi őszibarackfajták érése június utolsó dekádjától szeptember végéig tart. Mintegy három évtizede jelentős fajtaváltás van folyamatban. A sárga húsú fajták előretörése és a nektarinok elterjedése tapasztalható. A szatymazi őszibarack beltartalmi mutatói: szárazanyag 11-17%25, cukor 2,5%25, refrakció 10-13%25, sav 0,6-0,8%25, C-vitamin 3 mg%25 körül.
A községben elsősorban az a 400 arany- és ezüstkalászos gazdálkodó lendítette fel az 1950-es évek végén és az 1960-as évek elején az őszibarack termesztést olyan szintre, hogy csak kivitelben elérte évente az ezer hűtővagont.
A szatymazi termőtáj őszibarackfáinak alanya eltér a Buda-környékitől. Ott is próbálkoztak keserűmandula magonccal, de a ráoltott nemes őszibarack nagyon lassan fejlődött, termést alig hozott és a tetejébe sokkal fagyérzékenyebb volt. Itt Szatymazon a vadőszibarack megonccal értek és érnek el sikereket. Sokkal gyorsabban fejlődik a ráoltott nemes, ezért a metszése is hozzá igazodó helyi változat, legtöbbször a katlan alakú korona formát alkalmazzák. Így azután előfordul hogy gyorsan a 3. 4. évben már terem, ellenállóbb a fagynak, és többszörösét képes teremni a mandula alanyra oltottnál. A vadőszibarack magoncra oltott szatymazi őszibarackfa rövidebb életű, a 12-15. évükben már elöregszenek. A vadbarack magot előcsíráztatják és sorba, „iskolába” ültetik. Következő évben ott oltják be és ott nevelik kiültethetővé. Ma már gyakran a csírázó magot a helyére ültetik. Újabban az is előfordul, hogy a helyére vetik ki csíráztatás nélkül a vadbarack magját, ott helyben nevelik és szemzik be a kívánt nemessel.